a-monocerotis
A lány, aki szellemet kiáltott, 22🫶🏻
147 posts
Latest Posts by a-monocerotis
azt mondják ne sírj
találkoztok még a
mennyben
de mi van akkor,
ha két különböző
mennyben hittünk
mindketten?
van egy átjáró
egyikből a másikba?
vagy fogjam fel végleg,
hogy elmentél és
soha többé nem jössz vissza?
nőként nem az a dolgunk,
hogy parancsszóra szüljünk,
hanem az, hogyha már világra
hozunk egy életet, akkor
megtanítsuk neki azt, hogy
ez nem kötelező
és végképp nem kötelesség
az a gyerek voltam, aki legszívesebben
körülölelte volna az egész világot,
most az a felnőtt vagyok, aki
nem hagyja, hogy megöleljék
🌦️
az a gyerek voltam, aki legszívesebben
körülölelte volna az egész világot,
most az a felnőtt vagyok, aki
nem hagyja, hogy megöleljék
ha tudnám, miért akarok egyfolytában sírni,
minden annyival egyszerűbb lenne
nőként nem az a dolgunk,
hogy parancsszóra szüljünk,
hanem az, hogyha már világra
hozunk egy életet, akkor
megtanítsuk neki azt, hogy
ez nem kötelező
és végképp nem kötelesség
Örökké a kedvencem lesz
azt mondják ne sírj
találkoztok még a
mennyben
de mi van akkor,
ha két különböző
mennyben hittünk
mindketten?
van egy átjáró
egyikből a másikba?
vagy fogjam fel végleg,
hogy elmentél és
soha többé nem jössz vissza?
az a gyerek voltam, aki legszívesebben
körülölelte volna az egész világot,
most az a felnőtt vagyok, aki
nem hagyja, hogy megöleljék
tudom, meséltem már többször,
de újra leírom, mennyire hihetetlen
hatása és ereje van a szavaknak,
de még hihetetlenebb, hogy csak
a negatív szavak törnek olyan
erősen utat, a pozítívak eltűnnek
valahol a sötétségben
hihetetlen mennyire hatással van ránk mások véleménye,
még hihetetlenebb mennyit vagyunk képesek miattuk változni
rémálomra keltem fel ma, de rájöttem,
hiába ébredtem fel, néha a valóságban
is folytatódnak a szörnyűségek
sok mindenre megtanítottak a tanáraim,
de mégis a kitartás nem volt közöttük...
ha a kitartásra gondolok, mindig plankton
- az a kis zöld lény a spongyabobból -
jut eszembe,
mert gondoljatok csak bele
állandóan eltapossák, állandóan elbukik,
megsérül, kinevetik és megszégyenítik,
de ő mindig feláll és tovább próbálkozik
ha nem ez az igazi kitartás, akkor mi?
az emberek akármikor
lemásolhatják a cselekedeteidet,
de téged soha, mert az vagy,
amik ők soha nem lesznek:
egyedi
ha úgy érzed, senki nem szeret,
ha azt látod, senkit nem érdekelsz,
senki nem hallgat meg
csak csináld azt, amit én
írd ki a világnak, ami bánt
meg fogsz lepődni, hány ember
érzi ugyanazt, mint te
hát nem szomorú?
fél percre van szükségem ahhoz, hogy valakit a szívembe zárjak,
de egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy kiengedjem őt onnan
az sem számít, ha nagyon megbánt, mert akkoris szeretni fogom
talán nem fogunk többé beszélni, vagy találkozni, de hidd el
gondolni fogok rád minden nap, nem akarok, de nem tehetek ellene semmit
alvás
szenvedek az alvással minden nap,
éppen ezért készít ki a tudat,
hogy egyes emberek elvárják,
bocsánatot kérjek,
amiért nem értem rá azonnal,
mert tudjátok végre aludtam
akkora különbség van aközött, hogy valaki EMBER,
vagy csak embernek született, hogy el sem tudod
képzelni
a legszomorúbb dolog, amit valaha tapasztaltam a halálod után történt pár nappal
aludtam és rólad álmodtam, hogy haza jöttél és azt mondtad tévedés történt,
majd azt mondtad aludjak vissza én pedig megtettem
nem sokára szólt az ébresztő
felkeltem és kerestelek
de mindent csak álmodtam
néha a barátok olyanok, mint a víz
kifolynak az ujjaid között, eltűnnek,
visszacseppennek a folyóba, ahonnan jöttek
de talán az igazi barátaid benned élnek,
nem véletlenül van a tested több, mint fele vízből
csak azért, mert különbözöl másoktól,
még nem vagyok kevesebb náluk
mindig utáltad a szilvesztert,
helytelennek tűnik ünnepelni
a barátokban való csalódás azt eredményezi,
hogy egy idő után helyettük maguknban csalódunk,
mert az egyszerűbb és fájdalommentesebb
wattpadon is megtaláltok: @alphamonocerotis_
holnap indul az “Egy év és én” gondolatokat, pár sorosakat és sok minden mást tartalmazó könyvem, ami egy éven keresztül minden nap frissülni fog🖤
Remélem velem lesztek 2021ben🤍
hiába írtam ezt le,
azzal nyugtattam magam,
hogy valójában nem is igaz
aztán rájövök újra és újra,
mennyire igazam volt
az az igazság, hogy amikor apukám meghalt,
nem csak őt fesztettem el,
elvesztettem a barátaimat, a régi családomat
és magamat is
nem tudom elmondani, hogy...
mennyire hiányzol
és mennyit gondolok rád
hányszor sírom el magam
mennyiszer küszködöm az alvással
mennyire szorít a mellkasom nappal
és hányszor pánikolok
mennyi mindennél gondolok arra,
hogy majd otthon elmesélem neked
és minden alkalommal kényszerítenem kell
magamat arra, hogy emlékezzek,
te már nem vagy
hajlamos vagyok azt hinni,
hogy még mindig élsz
csak épp utazgatsz,
majd egyszer haza térsz
és én várni fogok rád
mindenkinek eljön az életében az a pillanat,
amikor ráébred mekkorát csalódott mindenben
összeomlik az élete, mert
nem létezik a mikulás
nincs fogtündér
a szülei nem fognak egész életében mellette lenni
talán mennyország sincs
az emberek nem olyan jók, mint hitte
a boldogság nem állandó
a titok sosem titok eléggé
a barátok pedig mindig találnak mást helyette
talán egyenesen elveszít valakit
és olyan végtelen a lista
A különbség közted és köztem az, hogy talán nem ugyanannál a pontnál ébredtünk rá
olyan nagy színész vagyok,
oscart érdemelnék,
amiért nem veszi észre senki,
a feketeséget bennem
az az igazság, hogy amikor apukám meghalt,
nem csak őt fesztettem el,
elvesztettem a barátaimat, a régi családomat
és magamat is